Hát, ez egy nagyon érdekes helyzet.
Az van, hogy idő közben egyértelművé vált, hogy ami/aki ezt az egész káosz dolgot kiváltotta bennem, nem az oka volt a káosznak, hanem csak a folyamat elindítója. Ez egyrészről egy nagyon rossz helyzet, hiszen az ember azt feltételezi, hogy ha megszűnteted erővel a kiváltó okot, akkor utána minden a helyére kerül:
Újra nem akarsz előre gondolkodni x évvel, majd megint nem fog érdekelni a társ/család gondolatkör, megint ugyanolyan szép fényes, látványos és vonzó lesz a külföldi munkavállalás lehetősége. Én legalábbis tényleg ezt vártam: Ha valaki átírja a könyvemet, majd ő maga eltűnik, az írás is vele megy. Hát NOT! :)
Ami érdekes, az az, hogy minél többet gondolkodom ezeken a kérdéseken, Új-Zéland (meg úgy egyébként az 5 év 5 kontinens projekt) egyre rosszabb ötletnek tűnik, méghozzá azért, mert én valójában nem dolgozni és pénzt akarok külföldön, hanem külföldi világgal találkozni, tapasztalatot szerezni, és leginkább időt tölteni magammal. Ez azért nagyon fontos, mert míg a "dolgozni akarok külföldön" témakörnek egy megoldása van: külföldön dolgozni, ez utóbbi nagyon szerteágazó...
Most egyre inkább abban látom a megoldást, hogy fogom a sátorfámat, és útnak indulok és csak megyek, és megyek - kb, mint Dávidék (kt.blog.hu), vagy mint egy El Camino. Vagy bármi. A lényeg, hogy egyedül, zavartalanul, és sokáig - értsd: mondjuk 2 hétnél tovább. :D
Ez azért is tűnik egy működő alternatívának, mert egyre jobban zavar az időtartama az 5 év 5 kontinens projektnek, és egyre jobban zavar az, hogy nem belátható, én pedig kandallót szeretnék.
A másik dolog, ami az utóbbi időben kavarog bennem, az az "itthon minden szar, nem lehet semmit megcsinálni, stívdzsobszisegysenkilettvolnaitthon" témakör, és ez NAGYON-NAGYON zavar: Emberek, hogy a fenébe tudtok így élni?! De most komolyan?! Nem csak Amerikában lehet megváltani a világot! Te is megválthatod, én is megválthatom - bárki! És nem, nem érdekel, hogy ehhez ad-e az állam segítséget, vagy gátol benne: A lehetőség attól még az enyém, és a döntés is! :)
Szóval ez a másik dolog, ami egyre erőteljesebben kiabál ki belőlem: Nem akarok külföldnek GDP-t termelni, itt akarom megmutatni az embereknek, hogy itthon is lehet jobb világot építeni, és ezt mi magunk is megtehetjük, nem kell arra várni, hogy "majdakormány". És kicsit úgy érzem, hogy ha elmennék külföldre dolgozni - akár csak egy évet is -, azzal nyilván rengeteg jó dolgot hoznék magammal vissza, de az olyan... Vízet prédikál, és bort iszik esete. Vagy nem tudom. Szóval az úgy nem lenne fény ennyire, mert az munka, vagy... Na, ezt egyszer még kifejtem, ha én magam is megértettem. :)
2011. október 11., kedd
2011. október 7., péntek
Life: WTF? :)
Hetek óta akarok írni: bármiről, csak hosszú legyen. :) Na jó, ez így nem igaz, múlt hét szerda óta akarok írni, mert akkor írtam meg a tavikacsák rövid történetét, és azóta írhatnékom van. Hogy miért pont erre a blogomra, és miért nem a bármelyik másikra, arról fogalmam sincs...
A bejegyzés megírásától azt várom, hogy egy kis időt szánok végre arra, hogy a káoszt felszámoljam a fejemben, szóval ha lesznek érthetetlen, homályos részek, akkor sorry: ez a bejegyzés nekem, magamnak szól - viszont nem akartam, hogy elvesszenek ezek a gondolatok. :)
Na szóval, a helyzet a következő: Most 2011. októbere van, én hozzávetőlegesen három hónapja eszeveszetten tudom azt magamról, hogy én márpedig Új-Zélandra fogok menni dolgozni. Ezzel keltem, ezzel feküdtem az elmúlt hónapokban minden egyes nap, és ami még durvább, hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy nem létezik a világon olyan dolog, ami ebben megingathatna.
Múlt hét végén volt egy Janda, ahol egy kalandos-eltévedős péntek este után szombaton nekem szegezték a kérdést, hogy biztosan megyek-e, és az én válaszom erre az volt, hogy nem. És azóta káosz van mindenben, amivel kapcsolatban eddig biztos voltam. :)
Az első és legfontosabb ilyen dolog az maga az Új-Zélandra való utazás. Én ezt hónapok óta tervezem, dolgozom rajta, és biztos voltam benne, hogy én EZT akarom, és nem itt maradni és világot látni, és embereket megismerni, és bölccsé válni. Aztán most picit olyan, mintha kiderülne egyik pillanatról a másikra, hogy ahhoz, hogy bölcs emberekkel találkozz, nem kell elmenni a világ másik felére, ahhoz, hogy megvalósítsd önmagad, nem kell elmenni a világ másik felére - mindent lehet itthon is. Közel a családhoz, barátokhoz, mindenhez. Kicsit így érzem most. És ez rossz. Az a rossz, hogy ezt a dolgot fel kellett ismernem, és találkoznom kellett vele, még mielőtt az utazás egyeltalán elkezdődött volna. A fenébe is, ez lett volna az utazás célja... :D
A második dolog, az a kapcsolatok-párkapcsolatok kérdésköre: amíg az ember fiatal - legalábbis én -, addig csak élt bele a nagyvilágba. Könnyű úgy sok éves párkapcsolatban lenni, ha nincs célod, nem látod és nem is célod látni, hogy hova tart a dolog; tart-e valahová. Eddig ez volt: Jó veled, jó velem, legyünk együtt. Egyszer azt mondták nekem, hogy "nem tudom megígérni, hogy mi lesz holnap, csak azt tudom megígérni, ami ma van". Lefordítva: nem tudom, hova tart, de most jó, szóval legyen. Most rákényszerültem, hogy ezen a dolgon elmélázzak, és azt vettem észre, hogy tervezni kezdtem, kerestem a lehetséges jövőképeket, a "milyen lenne, ha?", meg "és ez így és így működne?" és hasonlókat: olyan dolgokat, amiket eddig sohasem. És ez furcsa. :)
Hát, ettől nem lettem okosabb. :) Inkább leülök az ágyamra meditálni - apropó, most még a Bikszádiban lakom, és az ork most költözött be alánk (majd 5 év múlva, amikor ránézek a blogra, ennek lesz jelentősége :D)
A bejegyzés megírásától azt várom, hogy egy kis időt szánok végre arra, hogy a káoszt felszámoljam a fejemben, szóval ha lesznek érthetetlen, homályos részek, akkor sorry: ez a bejegyzés nekem, magamnak szól - viszont nem akartam, hogy elvesszenek ezek a gondolatok. :)
Na szóval, a helyzet a következő: Most 2011. októbere van, én hozzávetőlegesen három hónapja eszeveszetten tudom azt magamról, hogy én márpedig Új-Zélandra fogok menni dolgozni. Ezzel keltem, ezzel feküdtem az elmúlt hónapokban minden egyes nap, és ami még durvább, hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy nem létezik a világon olyan dolog, ami ebben megingathatna.
Múlt hét végén volt egy Janda, ahol egy kalandos-eltévedős péntek este után szombaton nekem szegezték a kérdést, hogy biztosan megyek-e, és az én válaszom erre az volt, hogy nem. És azóta káosz van mindenben, amivel kapcsolatban eddig biztos voltam. :)
Az első és legfontosabb ilyen dolog az maga az Új-Zélandra való utazás. Én ezt hónapok óta tervezem, dolgozom rajta, és biztos voltam benne, hogy én EZT akarom, és nem itt maradni és világot látni, és embereket megismerni, és bölccsé válni. Aztán most picit olyan, mintha kiderülne egyik pillanatról a másikra, hogy ahhoz, hogy bölcs emberekkel találkozz, nem kell elmenni a világ másik felére, ahhoz, hogy megvalósítsd önmagad, nem kell elmenni a világ másik felére - mindent lehet itthon is. Közel a családhoz, barátokhoz, mindenhez. Kicsit így érzem most. És ez rossz. Az a rossz, hogy ezt a dolgot fel kellett ismernem, és találkoznom kellett vele, még mielőtt az utazás egyeltalán elkezdődött volna. A fenébe is, ez lett volna az utazás célja... :D
A második dolog, az a kapcsolatok-párkapcsolatok kérdésköre: amíg az ember fiatal - legalábbis én -, addig csak élt bele a nagyvilágba. Könnyű úgy sok éves párkapcsolatban lenni, ha nincs célod, nem látod és nem is célod látni, hogy hova tart a dolog; tart-e valahová. Eddig ez volt: Jó veled, jó velem, legyünk együtt. Egyszer azt mondták nekem, hogy "nem tudom megígérni, hogy mi lesz holnap, csak azt tudom megígérni, ami ma van". Lefordítva: nem tudom, hova tart, de most jó, szóval legyen. Most rákényszerültem, hogy ezen a dolgon elmélázzak, és azt vettem észre, hogy tervezni kezdtem, kerestem a lehetséges jövőképeket, a "milyen lenne, ha?", meg "és ez így és így működne?" és hasonlókat: olyan dolgokat, amiket eddig sohasem. És ez furcsa. :)
Hát, ettől nem lettem okosabb. :) Inkább leülök az ágyamra meditálni - apropó, most még a Bikszádiban lakom, és az ork most költözött be alánk (majd 5 év múlva, amikor ránézek a blogra, ennek lesz jelentősége :D)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)