Barinak keresgéltem tőle kapott képeket az egyik backup dvd-men, amikor sikerült ráakadnom a tavalyi gólyatáboros önéletrajzomra... Azt hiszem, kocka vagyok! :)
Nemkicsit beteg, de azt hiszem, úgy döntöttem, hogy ha már kell ilyet is írni, és amúgy is halálra unják magukat az egyetemen a sok dög unalmas önéletrajz mellett, akkor kapjanak valami frissítőt, aztán max rövidtávon kiraknak. :)"Önéletrajz
Az Úr 1988. esztendejének 3. havában láttam meg a napvilágot, annak is a 4. napfelkeltéjekor, egészen pontosan napkelte után 6 órával, 6 perccel és 6 másodperccel. Egyesek már akkor is is rossz előjelnek tartották az érkezésemet, először a szülész főorvos volt olyan kedves közölni jóanyámmal, hogy "Késett 6 percet és 6 másodpercet, lemaradtam a meccsről, a q**** **** *******".... Míg más pisisek első szava "anyu" vagy "apu" szokott volt lenni, esetemben ez <> pont így történt: Hosszas csuklások és hetekig tartó tesztelés után végül kiböktem, hogy mi nyomja piciny lelkemet: 44 4F 53 *. Már jócskán benne lehettem a 189302400. másodpercemben idekint a világban, amikor kiderült, hogy iskolába kell járnom. Természetesen ez elsőként roppant szimpatikusnak tűnt, ám amikor kiderült, hogy ez mi mindennel jár együtt, már egyeltalán nem is volt olyan vonzó. Viszont ezzel egyidőben - tehát ~762735600 másodperccel az Unix Epoch után - szert tettem életem első számítógépére is, amelyet már teljesen magaménak mondhattam, s hihetetlen buzgalmamban hozzá is kezdtem a számítógépen lévő fájlok számának 10000 alá redukálásának(ennyit tudott megjeleníteni összesen a Windows 95 fájlkeresője). Emlékeim szerint ez szintén egy roppant hosszú procedúra volt, vagy 30x kellett újratelepíteni azt az ocsmány kék hátteret használó izét, de végül sikerült, igaz, az eredeti funkciók fele tökéletesen működésképtelen volt.
5 évvel később már a BLG-ben, és földrajzilag pár tized fokkal arrébb, Nagykanizsán éltem mindennapjaimat, ahol lehetőségem volt olyan dolgokhoz hozzáférni, mint az internet. Természetesen első dolgom volt egy e-mailt csinálni, és várni, hogy írjon nekem valaki, ám hamarosan rá kellett jönnöm, hogy amíg nincs miért, a kutya sem fog írni nekem. Ettől függetlenül én szorgosan küldözgettem szanaszét a leveleimet, legtöbbet egy Mailer Daemon nevezetű emberrel kommunikáltam, akinek minden e-mail szolgáltatónál volt egy e-mail címe. Nagy koponya lehetett, és mindig tudta, hogy kinek küldtem előzőleg e-mailt. Az egyetlen bajom az votl vele, hogy mindig ugyanazt írta, és emiatt hamarosan újabb levelezőtársak után néztem. Rájöttem, hogy ha emberekkel akarok kommunikálni, akkor legegyszerűbb módja, ha sok helyen megtalálnak, sok emberhez eljutok. Így lyukadtam ki végül a PC Gurunál, ahol nagy bőszen el is vállaltam rögtön a Magyarítások rovat vezetését, bár életkoromat igyekeztem titokban tartani. Cserébe a havi pár órányi munkáért kaptam leveleket, szóval megérte a dolog... Időközben bőszen nézegettem az összes általam elérhető programnyelvet - meg ezek mellé kevésbé bőszen a németet és az angolt -, úgyhogy folyamatos kikupálódásom zajlott ebben az időszakban. Kb. egy évvel a rovatom debütálása után már nagyon untam a leveleket, úgyhogy az egyik akkori fordítóval csináltunk egy oldalt, amely megkapta a Magyarítások Portál nevet, bár akkor inkább tűnt egy "Andriska magának írogat mindenféle hülye hírfélét" lapnak, hiszen 2 egész napi látogatóval nem tűnt az index vetélytársának.
Eközben szabadidőm nagyrészét a játék, a programozás(ergo: tamagochikészítés és olyan mesterséges intelligencia írása, amely elé ha leültetem azt a lányt, aki nekem tetszik, akkor pár kérdés után megkérdezi, hogy én tetszek-e neki, majd a választ gondosan elmenti) és a nyelvtanulás tette ki.
Ahogy a time() egyre nagyobb értékeket vett fel, a fenti általános programjaim közé beékelődött pár újabb, elsősorban kollektív, offline tevékenység is, és végül elérkezett az érettségi éve, amelyre gyakorlatilag azóta vártam, hogy először láttam orkot a monitoromon. Értsd: elég régóta. :)"
